*felcsönget 12:50-kor*
-Tessék!
-Engedjen be.
-Ki az!
-basszameg a postááás!
-Jó. Ne csöngessen, alszik a gyerek.
Kinn állok az ajtóban 10 percet, hogy lássam, ha jön a lifttől. Nem jön. Mikor végre nyílik a liftajtó, odaszalad az üvegajtóhoz és
*Becsenget*
- Maga normális? Megbeszéltük, hogy ilyenkor vagy nem vagyok otthon, ha otthon vagyunk akkor a fiam alszik, nyugodtan bedobhatja.
- Na de ez pénz.
-Tökmindegy.
- Ott írja alá. De ne aláírást, nyomtatott betűvel.
-Jó.
- bazmeg nade így már nem fér oda az én egész nevem a kockába.
- Majd kilóg.
-Nade hát annak ott kell lenni.
- Nem hiszem, hogy ez olyan őrült fontos irat, hogy ez probléma legyen.
- De az.
- Ha olyan fontos lenne, nem munkaidőben hozná ki.
Kiszámoltattam vele forintra és éreztem, hogy gyűlöl. Nem baj, mert egyszer vagyok itthon 2 hónapban és látom, hogy hiába beszélem meg minden pöccsel, hogy ebédidőben és közvetlen utána ne csesztessen...
4 megjegyzés:
Nekem meg megvan mind két postás telefonszáma, ha esetleg csengetne...40 felé már mindennek örül az ember.
40 felé má ja. Örül az ember ha rácsenget valami, mi? :P:P:P
Zanikám tudhatnád már így 20 felé, hogy a postás mindig kétszer csenget :)
:PPPP
Őrült nők ketrece:DDD
Megjegyzés küldése