2012. június 7., csütörtök

kommunikálok a postással

*felcsönget 12:50-kor*
-Tessék!
-Engedjen be.
-Ki az!
-basszameg a postááás!
-Jó. Ne csöngessen, alszik a gyerek.

Kinn állok az ajtóban 10 percet, hogy lássam, ha jön a lifttől. Nem jön. Mikor végre nyílik a liftajtó, odaszalad az üvegajtóhoz és

*Becsenget*
- Maga normális? Megbeszéltük, hogy ilyenkor vagy nem vagyok otthon, ha otthon vagyunk akkor a fiam alszik, nyugodtan bedobhatja.
- Na de ez pénz.
-Tökmindegy.
- Ott írja alá. De ne aláírást, nyomtatott betűvel.
-Jó.
- bazmeg nade így már nem fér oda az én egész nevem a kockába.
- Majd kilóg.
-Nade hát annak ott kell lenni.
- Nem hiszem, hogy ez olyan őrült fontos irat, hogy ez probléma legyen.
- De az.
- Ha olyan fontos lenne, nem munkaidőben hozná ki.

Kiszámoltattam vele forintra és éreztem, hogy gyűlöl. Nem baj, mert egyszer vagyok itthon 2 hónapban és látom, hogy hiába beszélem meg minden pöccsel, hogy ebédidőben és közvetlen utána ne csesztessen...

4 megjegyzés:

Andus írta...

Nekem meg megvan mind két postás telefonszáma, ha esetleg csengetne...40 felé már mindennek örül az ember.

Ancsi írta...

40 felé má ja. Örül az ember ha rácsenget valami, mi? :P:P:P

Györgyi írta...

Zanikám tudhatnád már így 20 felé, hogy a postás mindig kétszer csenget :)

Juliann írta...

:PPPP

Őrült nők ketrece:DDD

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...