KisDé kezd rájönni, hogy mehet az én akaratom ellen is. Nem durván, de feszegeti a határait, pl. ha elindulunk aludni, akkor lemászik az ágyról 2-3x és kimegy a nappaliba integetni NagyDének, vagy nem csinálja amit mondok, hanem figyeli, mik a reakciók rá, mást csinál. Általában tudok kicsit engedni a dolgokból, de a főnök még mindig én vagyok, ez a tuti :) Pl. az ágyról lemászásnál én benn maradok a gyerekszobában és megvárom, míg kiintegeti magát. Nem is teszek se megjegyzést, nem akadályozom meg, így most már mintha kezdené megunni a dolgot (meg olyankorra már elég fáradtka :)) két hete 20-25 perc is eltelik, mire lefekszik és elalszik, elkolbászolással együtt. Még mindig jó időnek számít más gyerekekhez képest ;)
Ha minden jól megy, lassan belesétálunk a dackorszakba ;)
