Ma megint nagyiztunk, én nagyon élveztem :) Elmentünk a kisautómmal anyukámért és kivittük békásmegyerre a munkahelyére. Törött a lába úgyhogy nemigen megy messzire a gipszével, ezért kell vinni a hátsóját, de én most külön szeretem, mert "rá vagyok szorítva", hogy a gyerekkel autózzunk és új dolgokat próbáljunk ki. Ugyanis be kell valljam, hogy nem vagyok az a tipikus tökös anyuka. Az első gyerekes kalandok ( pl. első séta, első utazás autóval, első pelenkázás idegen helyen, első evés idegen helyen, alvás idegen helyen) engem félelemmel töltenek el, az jár mindig a fejemben, hogy "és mi van, ha...". Természetesen sosincs ha, és mindig minden megoldódik, de nekem mégis idegen az egész és bele kell szoknom. Kész pássz. Nem vagyok szuperanyu de nem baj.
Szóval az énautómnak nincs légzsákja az anyósülésen így Vince a midfárerem és remekül elvagyunk utazás közben. Ma megabajgatta az anyu összes munkatársa. A gyerek lassan azt fogja hinni, hogy "JaaajdecukiiiIsteneeeem" a neve.
Most alvás, remélem egészen hajnali 3-ig. Mostanában kihagyjuk az éjféli lakmárt és ennek felettébb örülök :)
2010. március 29., hétfő
ilyen a ilyen a
box!
Köszönjük a Soós családnak a fantasztikus játékot Vince és a kis Szusi nevében :))))
Köszönjük a Soós családnak a fantasztikus játékot Vince és a kis Szusi nevében :))))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
