Elmentünk a dédiék lakásába, ugyanis megörököltem a dédi receptjeit, ezt kértem a hagyatékból... Drága mamikám holmijai pontosan ugyanott vannak, ahol tartotta őket. Olló, kés, sütőformák, textil bevásárló táska összehajtogatva a spájzban, lecsó eltéve, rajta a 2003-as évszám. 2005-ben halt meg, de már előző nyáron sem tett el semmit. Ott volt minden, papa tűzoltós dolgai, szemüvege, könyvei. Vittem KisDét, mutogattam neki, hogy ezt a porcelánbebát a papa vette a dédinek engesztelésül a "hangyában", emlékszem, vele voltam, fogta a kezem, amikor átmentünk Pomázon az úton az üzlet felé. Valami nagy disznóságot csinálhatott, hogy ilyenre kellett adnia a fejét. Magyaráztam magyaráztam, erre megláttam egy gyönyörű talpas torta tálat. Sosem láttam előtte, valahol a vitrin aljában volt, nagyon régi lehet, Mami sosem vette elő. Spórolt (ezzel is), a megfelelő alkalomra, a megfelelő helyzetre, mikor az ezüsttel együtt ki tudja rakni. Valahogy sosem került elő. Elkértem, a hozzá tartozó bonbonierrel együtt. Használni fogom ugyanis. Mamikám évekig várt a megfelelő alkalomra, én pedig előveszem sokszor majd és minden alkalommal rá fogok gondolni. Most keresem az első tortához a receptet, az ő receptjei közt.
