2010. június 30., szerda

Mamikám

Elmentünk a dédiék lakásába, ugyanis megörököltem a dédi receptjeit, ezt kértem a hagyatékból... Drága mamikám holmijai pontosan ugyanott vannak, ahol tartotta őket. Olló, kés, sütőformák, textil bevásárló táska összehajtogatva a spájzban, lecsó eltéve, rajta a 2003-as évszám. 2005-ben halt meg, de már előző nyáron sem tett el semmit. Ott volt minden, papa tűzoltós dolgai, szemüvege, könyvei. Vittem KisDét, mutogattam neki, hogy ezt a porcelánbebát a papa vette a dédinek engesztelésül a "hangyában", emlékszem, vele voltam, fogta a kezem, amikor átmentünk Pomázon az úton az üzlet felé. Valami nagy disznóságot csinálhatott, hogy ilyenre kellett adnia a fejét. Magyaráztam magyaráztam, erre megláttam egy gyönyörű talpas torta tálat. Sosem láttam előtte, valahol a vitrin aljában volt, nagyon régi lehet, Mami sosem vette elő. Spórolt (ezzel is), a megfelelő alkalomra, a megfelelő helyzetre, mikor az ezüsttel együtt ki tudja rakni. Valahogy sosem került elő. Elkértem, a hozzá tartozó bonbonierrel együtt. Használni fogom ugyanis. Mamikám évekig várt a megfelelő alkalomra, én pedig előveszem sokszor majd és minden alkalommal rá fogok gondolni.  Most keresem az első tortához a receptet, az ő receptjei közt.

4 megjegyzés:

Juliann írta...

Hűűű, ezek eszméletlen értékes dolgok!
Nekem egy ősrégi varrósdoboz adatott, ismerem az érzést! :)
Kellemes sütögetést kívánok és sok-sok tortát az emlékek mellé...

Andus írta...

Brühühűűű,nálad nagyon jó helye lesz.

cili írta...

Pancám, ilyenkor mindig úgy érzem, mintha az édes gyerekem lennél.

Klimta írta...

Nagyon meghatódik az ember ha ezt olvassa Ancsim...

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...