Tegnap Zsével és KisDével mentünk volna kocsival Fruzsinához egy ketrecért. Hogy mi meg hogy meg mire kellett volna az tökmindegy, csak hogy indultunk volna és sehol nem volt a kocsi kulcs. Sehol.
Na mondom ennek fele se tréfa, megkértem NagyDét, hogy ha hazaér kb 15 perc múlva akkor próbálja megkeresni, addig alternatív módon közelítettük meg a célt. Mire hazaértünk se lett meg a kulcs, de én már kitaláltam, hogy kell csinálnom... sajnos...
Mivel délután a szemetes zsákot már ledobtam a szeméttárolóba, utána kell mennem, ui. KisDé nagy szeretettel pakol a kukába kb. mindent.. ... .
És lőn, míg KisDére apja felügyelt én szépen elmentem szemetet túrni. Kipecáztam egy bottal a mi zsákunkat a 300 közül, ugye nem kell mondanom, hogy az eau de szemetes nem volt vmi felemelő (a mi adagunkat konkrétan azért vittem le, mert nem lehetett a lakásban megmaradni a szagban...). A zsákot megfordítva pedig világosan kirajzolódott a kulcs, amit kerestem. Kiszakítottam és kiszedtem.
Ennyi a sztori lényege.
Fenn meg ugye tisztálkodás után is szagolgatott a két családtagom hogy fööjjj büüüdöööös :P:P:P:P:P
