napi romantika

NagyDé vezet, én hátrafelé fordulva az anyós ülésről adogatom KisDének a banánt.

NagyDé: De gyönyörű, nem?
Hátrafordulok, szemben a naplemente, rózsaszín és tojásszín felhők.
Én: Gyönyörű, csudaszép.
Megsimogatom a térdét, amiért ilyen romantikus és visszafordulok KisDé felé
NagyDé: Ez annyira szép, ezt még ezzel a fos fehér fényezéssel is elfogadnám!
Én: Ja, azt hittem a naplementére gondolsz....
NagyDé: Én erre az avensisre gondolok. Szarok a naplementére.

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Vinnie akcióban

Védőnőék frissen felújított székhelyén megtalálták a legoptimálisabb magasságot a hőfok szabályozó elhelyezésére, így ez ugye egy praktikus eszköz is és marha jó játék közben. Vince 20 perc alatt 40 féle fokozatot állított rajta és erre megtanította utastársait is...

egy alvás

Mivel tegnap itthon volt a család, kipróbáltuk, meddig tudjuk húzni a délelőtti alvást, hogy később majd áttérjünk az egy alvásra. Ha kiborul, akkor persze azonnal elaltatom... 

Nem mintha különösebb gondot okozott volna KisDének délelőtt elaludnia 9 óra körül, de azért szerettem volna egyszer megint elvinni tapsikolós-éneklős szeánszra és az délelőtt fél10-10 körültől kezdődik...

Az első próba annyira jól sikerült, hogy a 9 órás holtponton átesve majdnem délig semmi jele sem volt annak, hogy kimaradt az életünkből az egyik alvás. És ma ugyanígy, 9 órakor volt egy kis dülöngélés, de tízórai után megint erőre kapott és a nagyinál buliztunk délig.

Nem hiszem, hogy ennyi lett volna az átállás, de hátha ;) 

Már csak azon gondolkodom, hogy az influenza járvány közepén vigyem én KisDét tapsikolni?....