Nappal nemigen van energiám, de hajnali 3-fél 4 körül kipattan a szemem és az agyam dolgozni kezd (végre). Tegnap nem mentem el itthonról sehova, valahogy nem akaródzik kidugni az orrom és ez nem csak a térdig érő hó miatt van, hanem mert jó nekem itt a melegben textilpelenkát mosni, tenni-venni és közben biztonságos száraz érzést nyújt, hogy a sarokban egy válltáskányi és 2 másik tatyónyi kórházi cuccal tudok közben barátkozni.
Kettő hét telt el a kilencedik hónapból és most kb egy hete nehezültem el rendesen. Bár én magam már nem híztam tovább, a hasamban annál jobban érzem hogy a gyerek egyrészt kitölt mindent, másrészt egyes pillanatokban megunja a helyszűkét és megpróbál kitörni a lágy hasfalon keresztül vagy a bordáim áttörésével, de szokott próbálkozni lefelé is (ott elég fájdalmas és "rohanás" követi a slozira). A mozgásom darabos és van, amikor egyértelműen nem jóleső felállni a medencém szétcsúszása miatt, sokat nyögök na. Remélem, hogy úgy szétcsúszik, hogy a gyerek csak mint a bébibálna (BLOBB) kicsusszan majd, de gyanítom ez nem így lesz. Reménykedni lehet.
Közben mindenki megszült, akivel kb egyszerre kellett volna. Átlag 2 héttel korábban a családom összes tagja , a munkatársam és ismerőseim is összepakoltak és már a bébifotókat küldik, én pedig bazira irigykedek, ők meg naponta feljönnek internetre/telefonálnak, hogy NA MIVAN MÁ velem, nemazé, de HOGY VAGYOK, csak úgy.
Mondjuk nem panaszkodni jöttem ide csak beszámolni, úgyhogy abba is hagyom itt a dolgot :) Tény, hogy az első 3 hónap volt nehéz meg ez az utolsó kicsit kényelmetlen, a hormonok most nemigen tesznek velem jót és már féllábon is, de tényleg, már nagyon várom, hogy eljöjjön a mi időnk.
De addig is mivel most nagyon sokat vagyok kettesben a Szusival, van szerencsém meglesni, mit csinál napközben. Jöjjön pár kép :)
és itt a babaszoba is, ami folyamatosan csinosodik
ÉÉhes vagyok! Mindenkinek jóéjcakát, én megpóbálok aludni... vagy tévézni.