Ancsi nekifog bohóckodni, csinál magáról kb. 10 képet orbitális hassal, közben röhög, átküldni mindenkinek a következő szöveggel; Az egyik utolsó nagy pocakos kép rólam.
12:00 körül
Barnás takony formájában távozott a nyákdugóm. Bocs mindenkitől, de leírtam, hátha valakit érdekel, hogy milyen.
15:30 - Az első fájások
Az első fájások menzesz szerű görcsök voltak, kb 20 percenként követték egymást és kb 10 mp-ig tartottak. A másodiknál tudtam, hogy ez az lesz, írogattam kb. 3 egymást követő időpontot, utána már csak az órára néztem, hogy kb. milyen időközönként jön.
16:30 - lábszőrtelenítés
Rájöttem, hogy mindent bepakoltam, elkészítettem, minden létező eszköz megvan a szüléshez, csak épp dzsungel van a lábamon és száraz a lábszáramon a bőr.
Aztán rájöttem, ha már szőrtelenítek, akkor legyünk alaposak. Igen. Emlékezetből. :)
18:15 - hazajön a Dé
Mire Dé hazajött már 10 percenként fájt a hátam/hasam, de nem akartam rárontani a hírrel, csak azt vette észre, hogy egyszer csak felpattanok a kanapéról és kimegyek a fürdőbe, utána vissza és nyugodtan leülök, majd ugyanezt még egyszer, mikor megkérdezte, hogy mia túrót mászkálok én meg mondtam neki, hogy no para, csak fáj kicsit a hasam, de nem biztos, hogy szülünk. Tudtam, ha megtudja, hogy itt az idő, nagyon elkezd izgulni. Hát lett is izgalom, úristen, most akkor nemsokára jön a gyerek, mit csináljon, mit tud csinálni? Én közben bemásztam a kádba és jeleztem, mikor jött a fájás, Dé meg mondta, hogy hány perc telt el.
Ezt elég sokáig csináltuk.
20:00 - indulás
Dé már fél órája öt perces fájásokat mért, kiadta az utasítást, öltözzek. Én két coffba tettem a hajam és felvettem a fekete garbómat, ami szerintem legjobban slankít.
Amikor beértünk, láttam, hogy Vince a legjobb időpontra várt, a kedvenc kistermetű dokinénim volt a szülőszobán és rajtunk kívül egy teremtett lélek sem. Rátettek a ctg-re egy fél órára. Dé hozott vizet, ott ácsorgott előttem, hiába kérleltem, hogy üljön le, ott állt Dé kihúzott gyűrött ingben és izgult.
Végre láttam igazi fájásgörbét. Az a vonal, ami a méhtevékenységet mérte eddig minden héten lapos volt, és csak némi mozgást mutatott, aznap széép nagy hegyeket rajzolt. Dé nézte a fájások erősségét és szólt, ha látta , hogy jön, mire figyelmeztettem, hogy ÉN ÉRZEM, mikor jön, azt mondja, amikor a legenyhébb esést látja a görbén, az kb. azt jelenti, hogy kb 20 mp-en belül vége lesz. Na mindegy, ahogy kitapasztaltam, nem vagy valami társasági ember vajúdás közben. A doktornő megnézett és bejelentette, hogy 2 ujjnyi a méhszájam, de fenn van a feje a gyereknek, hozzuk a cuccot, de egy ideig nem lesz itt semmi.
23:30 - indult a görög...
Mivel a fájások nem gyorsultak fel, a méhszájam nem tágult, a gyerek feje fenn volt, mindenkit ágyba parancsoltak. Engem ctg-re raktak, Dét meggyőzték, hogy menjen haza egyet aludni, kb. 5 perc míg beér, erről a szülésről egyszerűen nem tud lemaradni :)
Dé hazament, nekem meg megmondta az amúgy tündéri szülésznő, hogy próbáljak aludni. NNNNA.
Itt kezdődött az igazi mulaccság.
Lassan de biztosan erősödtek a fájások ugyanis. hiába döntöttem az ágyat teccőlegesen, hiába álltam fel, ültem le, lógtam fél lábon, ittam, a légzéstechnikán kívül semmi nem enyhítette a fájdalmat. Egy idő után annyira kimerült voltam, kb. hajnali 3 körül, hogy tényleg elaludtam két 3 perces fájás közt, de a fájásra ébredtem és már reflex szerűen vettem a mély levegőt, hogy pár másodperces benn tartás után lassan kifújjam, majd azonnal bealudjak kb 5 mp alatt.
04:00 - elég.
Egy órán keresztül ájultan feküdtem és csak a fájás időtartamára tértem magamhoz, volt olyan fájás, aminek a végére keltem.
Dé írt üzenetet, hogy pakol és jön, de tudtam, hogy itt semmi nem lesz még és ha nem marad otthon, mind a ketten halálosan kimerültek leszünk és az a végén nem lesz jó. Mondtam neki, hogy 7 körülre jöjjön be, addig minden okés, pihenés lesz, alszom. Szóltam a szülésznőnek, hogy köttessük be az epidurálist, mert kell.
05:00 - végre EDA
Jött az aneszteziológus és bekötötte. Hiába mondták szülés előkészítőn, hogy lehetőleg köttessük be 4-5 perces fájásoknál, mert nem szeretik fájás közben rángatózó anyuka gerincébe döfni, én nem voltam előrelátó, így a kanül bevezetése pont egy fájásra esett és a saját érdekemben nem mozdulhattam. De utána hepinessz jött, a fájdalom kb. 1/3-ra csökkent tőle.
05:15-től 06:30 - alvás
Ébredés nélkül, hepinessz :)
07:15 - Dé érkezik, éljen :)
Megjött Dé, hozott vizet, mert ugye felkelni nem tudtam, kiabálni nem akartam de már kicsit szonnyas voltam. Nagyon örültem neki :) Közben elfogyott a fájdalomcsillapító és elment keríteni dokit, aki beadja a mennyei mannát. Jött is, beadta és jött ismét boldog másfél óra.
08:45 - elfogy az eda, sehol senki
1,5 perces fájásoknál tartok.
Dé elment dokiért, de épp átadták egymásnak a stafétát, tehát... se szülésznő, se doki, se senki.
És lassan szűnik a szérum hatása. Na ez volt az a rész, ahol arra gondoltam, erre gondolhatott az a görög hangzású nevű fődoki, aki azt mondta, hogy ők ott benn a fájdalomcsillapítás nélkül szülőket így hívják "magyarba nyomja a szülést". :))) Magyarba. Hát az télleg nagy szívás bazzeg :)
Jöttek a fájások és egymásba értek... ilyet még frankón életemben nem éreztem. Elviselhető, nem azért, csak hogy tudod, hogy nem fog elmúlni, csak csökken és nő, de nem lesz olyan, hogy kifújsz és na, kicsit pihi, hanem jön és jön és jön. Dé 5 percenként körbe járt, szülésznőmet megtalálta, aki megígérte, hogy azonnal, ahogy végez a doki rögtön jön. Titokban abban reménykedtem, hogy jön egy doki fehér lovon és azt mondja , hogy na, vágjuk fel, vegyük ki. Nem tudtam elképzelni, hogy kitolom.
09:20 - Végre eda csapó 2
Halleluja!! Fél óra után ismét a jól ismert melegség járta át a hátam és 10 perc múlva már csak a részét éreztem a történéseknek. Fél óra csendes vajúdás, megváltás, imádom az aneszteziológusokat :)
Anyukámat végre felhívtam, hogy intézze a háziorvosnál a papírokat és elmondtam, hogy nemsokára jön Vince, mire elsírta magát, hogy most nagyon izgul, én meg áldottam az eszemet, hogy senkinek nem szóltam, mikor este bejöttünk, mostanra már mindenki belerokkant volna az izgalmakba :)
10:00
Jött a szülésznő és megvizsgált, majd dokit hívott. Az éjszaka folyamán másodszor találkoztam orvossal este 8 óta. Bejött a srác és megnézte, állítólag sokat segített az epidurális, végre lejött a baba feje, eltűnt a méhszáj és akkor már el se megy, megszüljük, csak előbb menjen ki az eda hatása, még 15 perc.
urissten. ki kell tolni.
Szóval csak azt szeretné kérni, ha jön a fájás forduljak oldalra és toljak 1-2-t, nem nagyon csak hogy tolás legyen. Hát az kurvára fájt, akkor nyögtem. Ott volt Dé és akkor mondtam neki, hogy hívja a dokit.
10:15 eksön
Láb felemel betámaszt a szülész és a doki oldalába (HÁLISTEN szőrtelenítettem), fogom a térdemet, szólok, ha jön a tolófájás és tolok. Egy fájás alatt 2x tolok, Dé odatartja a számhoz az oxigént, szívjam közben. Jön a fájás és tolok, úgy tolok, hogy az állkapcsom elzsibbad, az orrom és a szeem körül nem érzek semmit és halkan hörgök hozzá. Megint jön egy és én megint tolok, a doki megfogja a gyerek seggét aa hasamon a tenyerével és tolja lefelé, érzem, hogy valami valahol ott lenn áthalad és megáll. Ebbem a pillanatban két kiscsaj jött be, vmi doki az egyik és csivitelni kezdenek a dokival, ott a lábam közt érzem, hogy már valami kinn van, lábam szét és 5 ember nézi már a kijáratomat. Azaz Vince kijáratát. Állítólag szép hajas a feje. Jön a következő, a doki azt mondja ennek kell lenni az utolsónak, szedjem össze magam. Tolok és hjön a hányinger. vesetál a fejemnél, én öklendezek, csak kösz nincs mit, előző nap 6 után nem ettem semmit h. egy esetleges császárnál ne legyen gond. Mindegy. Jön az utsó fájás én pedig úgy tolok, mint egy nem is tudom, mintha az életem múlna rajta.
Közben a lábam közül kicsusszan valami nedves meleg dolog, érzem belülről, ahogy áthaladnak a részei, beazonosítani nem tudom, csak érzem, ahogy a részek átcsúsznak és ott a lábam közt ketten is örülnek, hogy megvan, kijött. Kis rekedtes sírással sírt fel, gyenge hangon, gurgulázott és felemelték, félig felhúzák a hálóingemet és úgy mázasan, a hasamra tették, szétcsúszott a kis lába, keze és ott fogtam, féltem, hogy lecsúszik valahol a mázával és vlaa.
Pár perc is eltelhetett, amikor elvágták a zsinórt és egy pillanat alatt eltűnt a brigád a gyerekkel együtt, ott maradtam egyedül, aztán később kettesben a szülésznővel, aki fogta és a köldökzsinórnál fogva lassan kihúzta a hasamból a méhlepényemet. Beszarás, hihetetlen volt, megmutogatta, hogy melyik része mi, ott az asztalon. Aztán jött a doki, felvett egy helyes sapkát és nekiállt behímezni a sebeket. Kicsit ollóval megcakkozta még kijövetel közben a kijáratot, hogy egyszerűbb legyen kijönnie, de azt mondta, hogy szinte csak plasztika lesz. Nemigen éreztem, mikor bevarrta, mert annyira még tartott az eda hatása.
Dé hozta a gyereket, nézegettünk varrás közben, beszélgettünk a dokival meg a szülésznővel. Jött még két óra a szülőszobán, amikor gyönyörködtünk, sms-eket küldözgettünk és felhívtuk a nagyszülőket a gyerek felett, én a véres hálóingemben :)))
Aztán mentünk együtt a gyerekágyas részlegre.
De ez már egy másik történet.
