Szóval tegnap volt az első munkaszerű nap. Én az ilyen dolgokra úgy készülök, hogy amit tudok megteszek a helyzetemért és utána már tét nélkül, szabadon megyek, tudva, hogy a többi már csak rajtam múlik. Már a pillanatnyi éberségemen, jelenlétemen és felmerülő gondolataimon, amik valljuk be görcsös izgalom közben nekem egyszerűen nem jönnek.
Szóval ott volt az összes igazgató, az előadás közben pedig a - volt - főnököm valahogy a műszaki igazgató háttámlájára tette a kezét és ott fityegett rajta egy gyűrű. Amit tőlem kapott több, mint kettő évvel ezelőtt. Teljesen elérzékenyültem.
Az utána levő mitting kb 3 órássá fajult, de a programok közti szünetben az összes közeli munkatársammal tudtam beszélni és mindenki felől csak pozitív hullámokat kaptam, szóval most nagyon lelkesen dolgozom :)
Utána hazafelé ketten ültek mellettem, mondtam nekik, hogy most Vinya beszokott közel csont nélkül, még van időm pihenni, teljesen pozitív érzésekkel és helyzetbe megyek vissza dolgozni, valami trágyának jönnie kell. Megnyugtattak, hogy ááááá neeeem .
És akkor jött a hidegfront hatása, NagyDé alig bír lábra állni, az én 15 évvel ezelőtti kéztörésem fáj és Vince a kis lábával úgy kacsázott szaladás közben, hogy ott bőgtem el magam tegnap délután. Konzultáció a gyógytornásszal asap.
