Ma rám röhögött, szerintem véletlen volt, vagy félálomban, mert csak álmában szokott vigyorogni, de akkor óriásiakat, nem is tudom, hogy hogy van, hogy ébren még nem láttam tőle. Azaz ma. De amíg nem ismétli meg, nem is tudom be első röhögésnek.
V. nagyon jó kisfiú, el sem hiszem, hogy ilyen gyerek van és a miénk. Egyedüli sírás peluscsere közben van és amikor éhes. Fürdés közben is csak akkor, amikor fázik, de azt én is utálom, pedig felnőtt vagyok.
Kajálásban még nem vagyok jó, de azzal nem is tudom, mit csináljak, napról napra jobban pánikolok miatta. Ugyanis nincs benne rendszer és ha valaki ismer az tudja, hogy rendszer nélkül nem érzem magam biztonságban, így a gyereket sem érzem biztonságban és itt jön be a pánik faktor. Most pláne, hogy már napok óta próbálok igény szerint szoptatni. Az úgy történik, hogy reggel felkelek, eszem-iszom, míg a gyerek alszik, aztán kikapom, pelus csere és evés. Nem pótolom tápszerrel, úgyhogy ott maradok az ágyban, a gyerek elalszik, felkel, elalszik, felkel, én ott vagyok mellette és megetetem, ha éhes. Délután már remegek, mert fingom nincs, hogy mennyit evett napközben és du. 3 körül már ő sem tűnik elégedettnek, konkrétan kiveri a balhét, nem akar enni mellettem, tol el, tátog és bömböl. Nesze neked igény szerint. Ilyenkor esem kétségbe és egy ideig próbálom csitítani meg beszélni hozzá, de aztán "Itt várj meg, mindjárt jövök" felmordulással kimegyek tápszert keverni. És aztán rájövök, hogy a mai tervem is dugába dőlt és fingom nincs, mit kéne csinálni, és rájövök, hogy dunsztom nincs, mi kell a gyereknek és ha nem alszik, azért néz-e felhúzott szemöldökkel, mert éhes, vagy mert bekakált, vagy fázik, melege van, álmos, szorítja a zokni, unatkozik, nem tudom, mit szeretne. Becsületszó. Még nem vagyok jó anyu.
itt meg nagyon cuki, épp alszik
