szokatlanság itthon

Szapora vagyok ma.

Szóval saját magamnak tanulságul leírom, hogy 2 évi KisDével itthon levés közben az én napirendemet mindig KisDé napirendje határozta meg. KisDé reggel iszik, majd játszunk, majd reggelizik, majd elmegyünk, majd megtízóraizik, majd hazajövünk, majd ebédel, alszik, stb. 

Hogy egyedül vagyok itthon, elvileg magamnak kellene mostantól beosztanom erre a pár hétre a dolgaimat, de ma is itt a 11:13, mostanra a Lehel piacon szándékoztam lenni, aztán a Váci út egyik üzletében, aztán még van elintézni valóm, de helyette itthon vagyok még.
Mondjuk konyha rendben, mosogat a gép és a mosógép is megy, szóval nem pöcsölök, de mivel nekem magamnak nincsenek itthon bevett napirendi pontjaim, inkább tolom a dolgokat, meg folyik ki az idő a kezem közül. 

Valamint ugye 2 év alatt nemigen vettem irodai ruhát, csak a régieket koptattam egyes alkalmakkor, tehát most nincs egy rongyom, amit az irodába felvegyek. Azaz rongyom van, de nem szeretnék abba menni. 

Több mondani valóm igazán nincs. Kénytelen leszek felvenni valamit és elhúzni a bélést végre. 

uff

igazi gyerek :)

Vince egyik barátja a Margitszigeten most hétvégén meglátott egy szörcsögő mopszot. Ott állt mellettünk a perecért álló sorban. A kisfiú meglepetten felkiált:

Fúúúj, anya nééézd, a néninek milyen nagyon csúnya kutyája van!!!

Hát heherészett a gazdi, de nem volt őszinte a nevetése :)

Ma nem volt pityergés reggel!

Jaj, annyira örültem, ma reggel volt egy kis panaszkodás NagyDének, meg kis hízelgés, hááátha ma nem kell bölcsibe menni, de egy csepp könny nélkül megúsztuk az elindulást. Az odafelé sétát "beszélgetéssel" töltöttük, ott az öltözőben is mondókáztunk és  Zsuzsihoz már csak kis panaszkodással ment oda.
Úgyhogy ma reggel nem remegő kézzel jöttem el, hogy vajon még sír-e a KisDé odabenn vagy nem :)
De ezt a 08:05-kor hazaérek és nincs itthon Vinya, ezt nagyon nagyon nehéz megszoknom.