Most éppen főznöm kéne (ebédet mára, magamnak... többek közt), de már úgyis le vagyok maradva, ezt leírom.
Szóval Vince most kezdi ezt az odajövés dolgot és a kéz felemelése dolgot, mikor azt akarja, hogy kivegyem az etetőszékből, vagy hogy belém kapaszkodjon és felálljon.
Szóval életemben nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen megható, amikor ülök a földön a gyerekemtől 2 méterre, ő meg gondol egyet és ODAJÖN. Mászva, persze. És bemászik az ölembe.
Az egy csoda, hogy egyáltalán helyet változtat de odajön, az egy nem is tudom. Na. Oda akar jönni hozzám a gyerekem. Na. Jó érzés. Kinyújtja a kezét felém, mikor áll, átlép hozzám. Tökéletesen megbízik bennem. Kafa nekem.