2010. október 18., hétfő

főzés nuku

Most éppen főznöm kéne (ebédet mára, magamnak... többek közt), de már úgyis le vagyok maradva, ezt leírom.

Szóval Vince most kezdi ezt az odajövés dolgot és a kéz felemelése dolgot, mikor azt akarja, hogy kivegyem az etetőszékből, vagy hogy belém kapaszkodjon és felálljon.
Szóval életemben nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen megható, amikor ülök a földön a gyerekemtől 2 méterre, ő meg gondol egyet és ODAJÖN. Mászva, persze. És bemászik az ölembe.
Az egy csoda, hogy egyáltalán helyet változtat de odajön, az egy nem is tudom. Na. Oda akar jönni hozzám a gyerekem. Na. Jó érzés. Kinyújtja a kezét felém, mikor áll, átlép hozzám. Tökéletesen megbízik bennem. Kafa nekem.

2 megjegyzés:

Andus írta...

Ilyenkor tilos főzni <3 <3 <3

Juliann írta...

Ez nagyon szééép! Jó lehet nagyon!:)

Megyek, kifújom a ollom...

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...