Ezer dolog történt, pl. 2 nap alatt egy fióknyi ruhát elkoszoltunk. Lepisili, kifolyik a kaka (nem a lábrésznél, a derekánál hátul, tegnap is meg ma is, HÁTKÖZÉPIG, ezt le is fotóztam és elküldtem az apjának árulkodni :) )
Ez volt, meg nagyon ügyesen ma megint meg tudott enni annyi tejet, hogy ne kelljen kipótolnom. Amióta gyakorlatilag belespriccelem a szájába, sokkal hatékonyabbak vagyunk. Lusta dikk őrmesternek meg csak nyelnie kell... mondjuk néha azt is kelletlenül teszi. Valószínű, hogy a cumisüvegből ingyen könnyen jövő tápszerről ábrándozik közben.
Közben intézzük a mindenféle papírokat, tgyás igénylés, családi pótlék, anyasági, a munkahelyemtől is kapunk lét mert született gyerekünk... dől majd hozzánk a lé mint a vakablak! :)
Pár napja sétálni megyünk a babakocsival. Először még 10 perc volt, ma már 25 percet voltunk lenn, nagyon nagyon jól esik nekem is a séta és ő is jót alszik közben. Ma a végén ugyan már nyűgös volt, de pont kajaidőre értünk haza úgyhogy érthető,.. ő mindig olyan 15 perccel előbb szeretne enni. A köv. időpontokban eszik; reggel 6, 9, 12, 15, 18, 21, éjfél, hajnali 3. Eredetileg én állítottam be, de éjjel már ő kelt mindkét időpontban és pont negyed órával azelőtt, hogy csörögne az ébresztő. Na ja, gondolom a peluscserét is beleszámolja ;)
Ügyesen emeli a fejét hason és nem szeret ágyban maradni... beteszem, egy ideig magyaráz meg játszik de nem alszik el, sírni kezd, kiveszem, elalszik a vállamon de mikor leteszem, kb 2 perc és ismét fenn van, kezdődik előlről. Nem is tudom, valamit majd ki kell találni mert este is úgy kell bevarázsolni az ágyába. Persze ha fáj a hasa/rossz a kedve/nyűgös akkor velem alszik, tehát gyakorlatilag majdnem minden nap. Ez akkor alakult ki, mikor az elején lefeküdtünk aludni (híresen jó alvó vagyok) és amikor bementem éjszaka megnézni hogy hogy van, hangtalanul, azaz icipiciket nyögdécselve borzasztó arckifejezéssel tekergett... Ezért azonnal kivettem és magam mellé fektettem, hogy érezzem, halljam, ha fáj neki, mert ezek szerint nem az az ordító fajta.
Mondjuk ha éhes akkor van hangja ;) De erről le kell szoknom mindenképp.
Más, ami nem gyerek ;) Ma hívott L. (Luli te tudodki)és örömmel értesített, hogy végre összeköltöztek a barátnőjével, az első nővel, 32 évesen. Gyanítom, hogy megtalálta az igazit és őszintén tudtam vele örülni, bár gyanítom, hogy most még annál is sokkal kevesebbet fogunk beszélni, mint eddig tettük és ettől nem vagyok boldog. Régen olyanok voltunk mint Leery és Potter a Dawson és a haverokból :) De azok az idők elmúltak.
Hálistennek.
Legyen a mai napomnak mottója :) mától legyen minden napnak mottója, legyen ez egy mottós hely.
Szóval a mai:
Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.
Forrest Gump
