Itt voltak a pár, akikről elég azt tudni a bejedzésemhez, hogy nemigen járunk össze és nemsokára gyereket szeretnének. Vince aznap hipernyűgös volt, reggel kezdte és az alváson kívül minden percben valamiért nyűglődött és játszani persze végképp nem akart, főleg egyedül.
Ücsörögtünk, eszegettünk beszélgettünk, Vincét próbáltam néha visszacsempészni a játszóhelyére, ahol 3-4 perc tologatás után nyűglődni kezdett, majd pityeregni, aztán felvettem és az ölemben eljátszottunk, sétáltunk, megkerestük a macskát. Ez így ment 3x-4x. Leteszem, felveszem :)
Erre a csajszi aszondja a pasijának, hogy "NNNNNA ez nálunk biztos nem lesz, hogy felveszegetem", mire a faszi; "mér, kirakod ilyenkor a kutyaólba, oszt ott elvan, vagy mi?" :))
Még megkérdeztem, hogy vajon mé nem venné fel, aszondta mer ő nem akarja, nem az a típus.
Akkor furának tartottam, de ma reggel jutott eszembe, hogy valamikor én is így gondoltam, hogy na peersze, hogy mindig ölben legyen a gyerek, mi? Oszt majd megszokja, hogy ölben van, ha sír, mi? A nagy szart.
Ezen gondolataim hátterében mindig egy másik számomra sem nyílt gondolat volt; az én gyerekem nem fog sírni. Igen, régebben azzal számoltam, hogy nyilván, mivel az általam szült gyerek az én génjeimet örökli, örökli azt is, amilyen fasza ember vagyok. Nyilván sírni aztán nem fog, de ha fog is, majd leülünk és megbeszéljük. Mint egyik intelligens ember a másikkal, mert ugye azt is örökli, a faszaságot meg ezt a halom eszet, ami itt tornyosul.
Szóval a kis Zani (természetesen lány lesz, mert akkor hogy örökölhetné ezeket a gyönyörű szemeket és az érzéki ajkakat, pff) az 12 óra nyugodt alvás után majd reggel 9 körül kel - mer mér kelne korábban, én is szeretek későn kelni - jól belakmározik, azzal a tőlem örökölt jó étvágyával, majd mosolyog, gurgulázik és lekéredzkedik a földre a játékai közé.
Én a magam részéről majd akkor elmegyek lezuhanyozok, megreggelizek és a lábkörmeim szélét alaposan lereszelem, majd kipolírozom őket. A kis mosolygós Zanigyereket felveszem a földről, beteszem a kiságyába és kijövök. Mielőtt betenném az ajtót, Zani édesen álomba fog zuhanni.
Ezután kimegyek a kertbe, szakajtok a barackfáról 2 barackot, vissza a konyhámba és kutyulok neki egy kis tízórait. Kimegyek a teraszra napozni.
Akkoriban nem éreztem, hogy mennyire szét tudja áztatni a bilibe lógó kezet a pisa.
