2010. szeptember 11., szombat

óriásias, rajongok

Ami mindig nálam van, ha valakihez megyek Vincével

Kenguru
Hordozó-kocsiba
Takaró
Pelenkázáshoz felszerelés
Iszika
Táp egy üvegben elkészítve lehűtve
Egy üveg uzsinak való (gyümölcs zabpehellyel, kukoricapehellyel)
Egy üvegben ebéd (sohase tudhassa az ember)
Kanál, előke, rongy az arctörléshez
Kis dobozban puffasztott valami rágcsálni
Játék a kocsiba
Játék ottanra (műanyag bizbaszok, hogy az ismerős gyerek is megnyalogathassa és lemoshassuk)
Pulóver, ill. egy teljes menetfelszerelés, gond esetére.

Ezt akkor viszem, ha ott maradok egy órát, ha nem akkor egészen más a leányzó fekvése.

___________________________________-

Ezt visszük a dokihoz

Babakocsi, kenguru, pelenkázó felszerelés, plusz 2 pelenka, váltás ruha öreg Vince részére és egy váltás ruha az öreg Anyuka részére (mióta a rendelő közepén lepössentette a blúzomat-nackómat + a linóleumot, rafkósan előre túljárok az eszén)

Itthon.

Györgyi, épp most olvastam a bejedzésedet, hogy ideültem a gép elé egy 2011-es IKEA katalógussal meg egy szelet pizzával. :)
(f12-re hazaértem, azóta KisDé már pótvacsorázott, aztán 2 x elaludt, majd felkelt.) Feltett szándékomban áll a mai alvást kihagyni. Ezt NagyDének le is vezettem. Sokkal fáradtabban kelek fel reggel, ha éjszaka 6-7-8x rohangálok a gyerekhez.
Az óránkénti felkelés olyan kínzás, amit még szerintem a spanyol inkvizíció álmodott meg, de én meg má unok szenvedni. Faszán vagyok, nem vagyok álmos, tök nyugodt vagyok. A megtestesült csí vagyok gyerekek.


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...