2011. április 18., hétfő

a

„A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... 
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. 
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk 
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. 
Nevezz csak nyugodtam a megszokott nevemen, beszélj 
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is 
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess 
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. 
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel 
a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne 
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba 
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. 
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a 
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, 
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok 
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.”  
Henry Scott: A szomszéd szoba

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...