mostanába'

Le kellene ülni, hogy a hegynyi mondanivalómat ide írjam, de nem megy, nem megy...

Ha itt is ülök, én már közben máshol vagyok folyamatosan jelen, telefonon, meszendzseren egyeztetek, elmesélek, lájv - ez általában akkor van, mikor KisDé alszik.
Amikor fenn van, akkor pedig folyamatos rohangálás, húzogatás, játszóterezés, látogatás, elintézés, alkatrészvevés, a másik lakás ellenőrzése és temetőlátogatás, barátkozás, általában kimerülve éhesen hazajövés, bendőteletömés, játék, fürdés, gól. Ennek pozitív hozadéka:

KisDéről annyit szivárogtatnék ki, hogy jelenleg épp 14 hónapos múlt, kiválóan van, ma kapott saját napszemüveget (gukka-kukker) bilit (ennek még nincs neve) és egy saját babakocsit (cüccc- csüccs).

Holnapután Anya temetése, annyira szeretném már, ha holnapután lenne!

Nemsokára írok.

vita

A náthás KisDé roahngál itthon egy naranccsal a kezében.

- Narancs
-Ladda!
- Vince az narancs, nem labda
- Ladda!!
- Narancs
- Laaaddaaa !!

Közben dobálja és rugdossa...

Cicónagyi tanácsai

Most mindent úgy csinálok, ahogy anyu mindig is tanácsolta, de nem fogadtam meg. Mert most már sokkal jobban lát minket odafentről és tudom, hogy figyel minket és vigyáz ránk.
Természetesen a megfogadott tanácsai egytől egyig jobbá tették az életemet, nem tudom miért hittem mást, mikor mellőztem őket, vagy lustán igen-igen-t motyogtam. Hát az anyukám egy szuperanyu, na, így messziről is segít.

a

„A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... 
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. 
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk 
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. 
Nevezz csak nyugodtam a megszokott nevemen, beszélj 
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is 
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess 
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. 
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel 
a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne 
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba 
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. 
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a 
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, 
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok 
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.”  
Henry Scott: A szomszéd szoba

Anyukám

szeretlek, Anyukám