2011. február 22., kedd

Pilinszky János verse a címét keresd ki, ha érdekel :)


A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!

Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

4 megjegyzés:

Andus írta...

Hmmmm,most gondolok Mindenre...

Ancsi írta...

Kafaegycsodásversez te

Andus írta...

Egy szenvedély margójára...

Ancsi írta...

Egy Margó szenvedélyére :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...