Jövök kínlódni mer este van. Minnyá elmegyek aludni, mert 2-3 körül kelés van úgyis.. Dé néha odajön, hogy olyan jó, hogy én ilyen ügyesen kelek a gyerekhez úgy szeret, és visszabaktat az ágyba. Én meg utálom olyankor :D Nade egy böffentés után (nem én böffentek!) a gyerek nálam alszik el és meg kell erőszakolnom magam, hogy ne magam mellé fektessem be, hanem a kiságyába. Hát nincs jobb, mint egy kis njul az ágyban, ezanagyigazság. De nem aludhatok vele, mer nem jó, ha odaszokik :( Mindegy, mostanában már reggel 6 körül a saját ágyában kel. Ez a jó hír.
Viszont a rossz hír, hogy nem alszik túl jókat, kivéve, ha este segítek neki kakilni :S mert magától nemigen megy neki, azaz tán 2-3 napja volt, hogy egyedül kakilt. Nem tudom, hogy már mi a turhát csináljak, mindig rendeződik pár napra, aztán hipphopp szorulása lesz és onnantól 1-2 hét is eltelik, míg nem azzal vagyunk mindannyian elfoglalva, hogy mikor kakilt utoljára, mennyit, milyen állagút, és mikor fog legközelebb nagydolgozni... Természetesen, hogyha rossz a "kimenetel" rossz a bementel is, nem akar rendesen enni-inni. Már mindent kipróbáltunk, én nem tudom mi lehet, de őszintén már nagyon várom, hogy adhassak neki leveket, hátha egy kis rostos mittoménmitől elindul aminek el kell.
Jó hírek is vannak, pl. megyünk nyaralni a mogyival ketten :D Hát fingom nincs milyen lesz, de próbálok koncentrálni. Egyelőre az ikeába is úgy indultam el ma, hogy kétszer mentem vissza és egyszer a gyerekér.
Telefonáltam a barinőnek,hogy na összekapjuk magunkat készítse a kiskorút, erre siettemben mindent összevissza eltettem, 2 táskába pakoltam, az egyiket otthon hagytam, magamra csatoltam a Kisdét, aztán sírt pöttyet, a hordozótól nem fértünk ki az ajtón (a hordozótól, jahhh, nem az én terebélyes hátsófertályomtól :P:P) és ígyen. Hazafele meg gyerek magamra kötve, jobb kézben autósülés, bal kezemben ikea szatyor tele szarral, így egyensúlyoztam. Csoda, ha hazaértünk és nyűgös lett? Néha egészen komolyan azt gondolom, hogy nekem még nem szabadott volna a kezembe gyereket adni. Persze nem adnám vissza KisDét senkinek, de nagyon féltem magamtól.
Remélem nem fogja nagyon megrázni, hogy nem otthon leszünk, bár fel vagyok készülve rá, hogy ez az 5 nap az ő lelki békéjének a megőrzésének kísérletével fog telni. De ott lesz a Balaton :)))) meg a nyugalom, két igen kiskorúval... és a Balaton :))))
áhh elmegyek aludni.
Ja a legújabb KisDéMogyi-féle dolog, hogy keresztben beszorul az ágyba ÁLMÁBAN, én meg kelek fel hozzá, hogy kiszabadítsam. Ha nem szorul be, akkor meg kelek hozzá és a fejét az ágy másik végében találom, mint ahogy letettem. Remélem nem felül, nyújtózik egyet és a másik oldalra dől... :)))
Itten van egy kép, ma csináltam, esőnapot tartottunk, nem mentünk sétálni (csak ikeába ugye délután) és elütöttük az időt mindketten.
