A dudi nem szeret hason lenni - ébren. Nem lehet olyan frankón szanaszét nézelődni, hanem csak ha felemeli a fejét, az meg egyelőre még nem olyan természetes neki. Erre edzünk épp. Minden ébren töltött időszakban kihurcolom a nagyszobába, felfektetem a kanapéra egy peluson, elé ülök és drukkolok mindenféle hangon. Emeli emeli egy ideig, majd elfárad és lazán szopizza a kezét. Ma már olyan jól bírta, hogy elforgattam az ágyon és elé tettem az EsKatától kapott zenélős békáját, amit nagyon szeret, magamat helyettesítendő. Hasollít ;) Énmagam pedig mögé ültem, a fejtetejét néztem nem koszmós-e, vagy a tarkóján nem-e jelentek meg valamik, egyéb betegségre utaló jeleket koslattam, mint minden rendes paranoiás nő.
Mikor megunta a béka nézegetését (kb 10 mp-ig egy svungra megtekinti, majd visszateszi a fejét pihenni) kitolta magát, és úgy, ahogy az ölemben szokott elhemperedni, hogy vízszintesbe kerüljön, ugyanazt megcsinálta az ágyon. Ez azt eredményezte, hogy kis híja volt, és lefordul a kanapéról, még pont annyi hely volt, hogy a hátán landoljon és ott fogtam meg. Ő rendesen elégedett volt én meg fél percig nem vettem levegőt, elszámoltam 20-ig és vidáman teázáshoz invitáltam.
Utána nagy böffentés és betettem a bölcsőjébe. Hasra. Ui. én vagyok a főnök.
2 megjegyzés:
Mindössze jelezni szeretném, hogy nem vállalok még egy gyerkő ágyról lefordulós jelenetet a házamban! :)
Jajjj!Eljött az ideje annak,hogy a földön tornázzon kisdemecs.Legalább Szusi is jobban láthatja :-)
Megjegyzés küldése