2011. december 30., péntek

BUÉK :(

Kedves Vinya, nem mondom meg, hogy melyik nagyapád volt, de 2 napja felkapott, összepuszilgatott és mikor ezzel végzett, aszondta ; upszi, hát én taknyos vagyok, most mi lesz?
És másnap reggelre jött az orrfolyás, mára köhögés és éjszaka a nehéz légzésed. Pont, mikor tünetmentessé váltál volna.
Nem gyógyultál meg, pedig már nemsokára két hete küzdök mindennel, hogy jobban legyél. Nem tudunk kimenni az utcára huzamosabb ideig, mert még hideg is van. Tehát foglaljuk össze, nem tudunk kimenni az utcára sem és maradt az orrfújás, inhalálás, nyűgösség, betegség. És nem tudunk elmenni a tervezett szilveszteri mulaccságba. :((((

Anyádnak a töke tele van már, tényleg SEHOL nem voltunk két hete.
Akkor is lesz szilveszter és január elsején elutazunk a Mátrába, ezt most találtuk ki.
Csak higgyem el, hogy jó lesz :)

2011. december 22., csütörtök

Legyen asztmatikus hörghurut

Legyen. És Lőn!
Vasárnap a befulladás éjszakája volt, hálistennek gyorsan lefolyt. Sikerült Vincét megnyugtatni, nem izgatta fel magát teljesen, pedig az elején rendesen meg volt ijedve. Kapkodott a levegő után, köhögött, vörösödött,köhögött, zihált, köhögött, hörgött. Én már utcai ruhában álltam, mikor láttuk, hogy már nem kapkodja a levegőt, kezd múlni a roham. Ügyeletet felhívtuk, azt javasolta, hogy az ablakot nyissam rá és a hideg párologtatót szintén, plusz altassam egy nagy párnán, vagy az ágyat döntsem meg, hogy a nyálka ne a torkába folyjon, hanem lefele.
A hétfő az orvoshoz járkálás napja. Kaptunk mindent, ami nem használt, csak krupp ellen. Na de a gyerek nem volt kruppos. Éjszaka ismét ébren voltunk, kedd reggel egy másik orvoshoz mentünk, mert már sípolt a KisDé tüdeje. Ő ránézett, elővett egy befújót, amit asztmásoknak adnak, befújt KisDének kettőt, majd pár perc múlva még kettőt, felírt egy ilyen készüléket és hazaengedett minket. Mondanom se kell, hogy a kedd estét lázasan a Madarász kórházban töltöttük, több ismerősünkkel együtt, akiknek a gyereke szintén befulladt a hidegfronttól. Este 11-kor a 6 ágyas kórteremben gyereksírás, dumcsi, énekelgetés, anyukák pusmognak, szóval jó lett volna benn maradni...
De még aznap éjszaka hazajöttünk, azt mondta a doki, hogy KisDé lábon is kihordja ezt a betegséget, csak itassuk, kezeljük. Szerda reggel Vince virgoncan ébredt, láztalan volt, a fulladás enyhe lett, már csak 2-3 óránkánt adtuk a gyógyszert neki. Elvittük ügyintézni, mert van pár olyan dolog, amit muszáj, mire hazajöttünk, ismét kapkodta a levegőt, ezúttal a gyógyszer ellenére is. Ekkor szteroidos kúpot kapott. Estére rendbe jött teljesen, nem lázasodott, nem lett rosszul és az antibiotikum is elkezdett hatni. Ma reggel minimális nehéz légzés, láztalan, virgonc.
Ma csütörtök van. Nincs semmilyen süti megsütve, nincs bevásárolva, nincs ajándék megvéve. Úgy lenulláztuk magunkat, hogy NagyDé az inhaláló készüléket kapja karira, én meg a gyóccereket :) De nagyon rég kaptunk ilyen szép ajándékot. Van itthon egy egészséges gyerekünk, aki nem kórházban tölti a karácsonyt, mint a sok kis beteg puja, akikkel benn találkoztunk.
Mindenkinek hasonlóan boldog karácsonyt kívánok, mint amilyen nekünk jön :)


2011. december 19., hétfő

karácsonyi sütemények

öcsém ez olyan, mintha Déva várát építeném, a délutáni próbaadagnak mostanra nyoma sincs....
Még 4 félét terveztem, de úgy fogunk nekivágni a karácsonynak, hogy NagyDé plusz 5 kilóval fog panaszkodni, hogy de mami és nem akartál volna kis bejglit sütni esetleg?

Amúgy az én első ajim már megvan, KisDétől együttlétet kaptam, jó sokat, éjszakait is. A doki tutira mondja, hogy KisDé kruppos, de én meg még reménykedem. :( Tegnap köhögőrohama volt éjfél körül, fulladás, közben kis buci a pizsimre. Teljes volt a pánik, már a gatyám fenn volt, hogy bevigyük a kórházba, mikor abbahagyta. Többször fenn voltunk utána, de hálisten többet nem fulladt. Nem felhőtlen a kedvem, eléggé félek a mai estétől is.

2011. december 13., kedd

sztori

Múlt héten kb 2-3 napig nem gyurmáztunk, jövök be a nagyszobába a teregetésből megnézni, hogy mit csinál, erre rágicsál valami porladó fehér valamit nagy elánnal. Az egyetlen amire gondolni tudtam, hogy valahol talált valami gyógyszert, tehát nekiálltam kiköptetni vele a cuccot, a földön talált morzsát meg bekaptam én is, hogy megnézzem gyógyszer-e. ÚRISTEN ehetetlenül rossz az íze, tehát gyógyszer, ez TUTI. Elöntött a pánik, gondolkodtam mint az állat, hogy mit hagyhattam kinn, de semmi nem jutott eszembe. Ekkor már a száját mostam ki, hogy ne maradjon semmi felszívódó cucc... erre rájöttem, hogy ez a szar só-liszt gyurma volt, amit szétcsipked és egy kis galacsint talált, azt mosom épp a szájából :)))

vándörlend

Szuri után náthába be, onnan ki, köhögésbe be, most onnan ki. Ma este pedig már megint szívtam orrot és nem a sajátomat! 

KisDével az élet klafa egyébként. Most már nyugodtan tudok főzni mondjuk, mert nem a lábam alatt kotorászik vagy a konyhából szeretne folyamatosan kicibálni, vagy torka szakadtából kiabálja az aktuális kedvenc szavát, amivel játszik (a mai szó a KUKI). Benn játszik a szobában, megy egy kört a motorral, átmegy a másik szobába, ott szétrámol, felépít egy tornyot, elkéri a só-liszt gyurmás zacsit a hűtőből, hogy hóembert csináljon (ábóóe=hóember), bemegy és csinál egy valami kukacot belőle vagy kettőt és a többit kis ujjbegynyi galacsinokra pödörve teríti az egész nappaliban. 
Szóval egyedül eljátszik, cserébe ebéd után a lakás úgy néz ki, mintha atomot robbantottam volna. Ebéd után Vince elindul az ágya felé (tente), de aztán kicsit meggondolja magát és aztán mégsem, aztán de tente, aztán lefekteti Elmo-t, aztán befekszik mellé, aztán anya is befekszik mellé és 3 perc után tényleg alvás. 
Este még jobb, fürdés után egy mese, aztán irány az ágya. Én ölbe veszem, mesélek neki egy szabadfogású mesét, amit én találok ki. A mesék általában úgy végződnek, hogy a főhős(ök) elképesztően álmosak lesznek, hazamennek megfürdenek és elmennek aludni. Mese után KisDé lefekszik az ágyra, én elmondom neki, hogy holnap miket fogunk csinálni, csupa szuper dolgot. KisDé becsukja a szemét és mosolyogva sóhajtozik, ilyenkor meg kell zabálni, elképzeli a másnapot :)) 
Ezután jó éjszakát kívánok neki és elmondom, hogy gyorsan aludjon, mert Anya is elfáradt. Becsukja a szemét megint és alszik. 3 perc alatt. Nekem ez most annyira jó, hogy nagyon.

Legújabb újság, hogy ebben az évben kipróbáljuk a műfenyőt. Igazából nem is kellene műfenyőnek hívni, sokkal inkább néz ki ez a fa fenyőnek, mint a félig illattalan elszáradt valami, amit faként tudtunk megvenni az utolsó 2-3 évben. Már egy hét múlva száradás jelei mutatkoztak, a díszekkel az ág már lefelé kókadozott, 3 hét múlva ki kellett dobni. Hát ezért nekem ne vágjanak ki többet karifát, ha lehet. Másért se :) 

Amúgy a vásárlást hanyagolom és inkább pitézünk itthon mindenkivel. Én nemtom, idén lehet, hogy elúszom és nagyrészt eská kekszet fognak kapni a szerettek és valami apróságot. KisDé meg egész játékboltot :D

jó készülődést nektek is !


2011. december 11., vasárnap

szülői feladatok

Bennem volt ezermillió lehetőség és ebbe az állapotba, helyre kerültem az évek során, ebben csodásan érzem magam az időm nagy részében, de nem tudom ezt hogyan kell megtanítani.  A "helyes"döntés metódus. Ezt keresem.


ui. na itt utólag morfondíroztam és a "nagyszerencse" metódust is keresem ezzel együtt, mert csomagban nagyon sikeresek :)

2011. december 10., szombat

minden az Anyegin múlik

Én nem (nagyon) vagyok anyagias. Megnézem mit mennyiért veszek meg, de nem szoktam a terméket minden létező boltban ellenőrizni, mennyiért adják. Ma több meglepetés is ért ezzel kapcsolatban. Az elsőt le is fotóztam, tessék, ugyanaz a termék a REGIO játékboltban és a KIKA lakberáruházban:





Nem is tudom, mekkora szerencsénk volt, hogy az első képen látható áron vettük meg a KIKA-ban és utána kaptam sokkot a REGIO-ban... azért persze el tudtam képzelni, hogy van különbség az üzletek árai közt, de erre nem számítottam.

Egyébként ez az a szett, KisDé imááádni fogja: http://www.minitoys.hu/product_info.php?products_id=22119&

A másik igen érdekes ez a könyv :


Először az Auchanban láttuk, az ára 1990 ft, arra gondoltam megvesszük, nem Vincének való, de annyira kidolgozott, igényes, tartalmas, hogy egyszer nagyon fog neki örülni. Nagy volt a sor a pénztárnál, vissza is raktam. Az Alexandrában az említett könyv ára már 5000 ft felett volt, itt már elkezdtem toporogni, nem igazán értettem a helyzetet...
Azóta folyamatosan azon gondolkodom, hogy mekkora árréssel dolgozhatnak a kereskedők valójában, ha féláron vagy az alatt is megéri nekik a terméket eladni??

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...