2010. március 31., szerda

Ezt mindig csinálja

egyszer a Dé Vincét az apjával fel fogjuk zabálni

A világ cukija :)

Ez az a háttér amikor mamóka eldob kaszát kapát és rohan az apparátért :)))))




Ha még nincs fenn akkor maj fenn lesz, türelem tornaterem :D

ez meg miez

Kedves Naplóm és Kedves Felnőtt Vince,

Elmondom, hogy micsinálunk mostanában. Ma reggel már fél ötkor elkezdődött a Vince tusája a székeléssel. Ilyenkor ő még alszik, de tekereg és nyom, én magam mellé veszem és masszírozom a hasát, körözök a lábával. Ez megy 5:45-ig, némi alvással. Aztán kijön, aminek ki kell jönnie. Tisztába teszem. Tápot készítek. Hatkor elkezdünk enni, fél7-kor kb büfiztetem, méltatlankodik és elkezd tápot is enni, aztán ha készen van, büfiztetem. Ha azzal is végeztünk itt a 7 óra. Felélénkül. Nézelődik, játszik. Bukik. Nyűgösködik. Alszik 20 percet. Felkel, nyűgösködik. Tátog, mint aki éhes, ez már 8-kor van. Kicsit cumiztatom a kezemben, mire megint kakil. Tisztába teszem, büfizés közben elalszik. Leteszem, 10 perc múlva felkel. f9. tátog. kezdünk enni.

ápdét: f9-kor felvettem, hogy kijöjjön velem a konyhába tápit főzni, mire elaludt a kezemben. Most visszafektettem aludni.

2010. március 29., hétfő

nagyinap

Ma megint nagyiztunk, én nagyon élveztem :) Elmentünk a kisautómmal anyukámért és kivittük békásmegyerre a munkahelyére. Törött a lába úgyhogy nemigen megy messzire a gipszével, ezért kell vinni a hátsóját, de én most külön szeretem, mert "rá vagyok szorítva", hogy a gyerekkel autózzunk és új dolgokat próbáljunk ki. Ugyanis be kell valljam, hogy nem vagyok az a tipikus tökös anyuka. Az első gyerekes kalandok ( pl. első séta, első utazás autóval, első pelenkázás idegen helyen, első evés idegen helyen, alvás idegen helyen) engem félelemmel töltenek el, az jár mindig a fejemben, hogy "és mi van, ha...". Természetesen sosincs ha, és mindig minden megoldódik, de nekem mégis idegen az egész és bele kell szoknom. Kész pássz. Nem vagyok szuperanyu de nem baj.
Szóval az énautómnak nincs légzsákja az anyósülésen így Vince a midfárerem és remekül elvagyunk utazás közben. Ma megabajgatta az anyu összes munkatársa. A gyerek lassan azt fogja hinni, hogy "JaaajdecukiiiIsteneeeem" a neve.

Most alvás, remélem egészen hajnali 3-ig. Mostanában kihagyjuk az éjféli lakmárt és ennek felettébb örülök :)

ilyen a ilyen a

box!



Köszönjük a Soós családnak a fantasztikus játékot Vince és a kis Szusi nevében :))))

az apa, a fiú

2010. március 28., vasárnap

zzimme

ott sejlenek a pöttyök kérem, azt mondta a doki, hogy ne egyek semmilyen tejes dolgot de gyanítom, hogy a hormonjaim ütötték ki, szorri


vak lááájk an edzsipshunnnn

2010. március 27., szombat

Családi délután a diznivel

Ma reggel 6 körül keltünk családilag. Először a gyerek, aztán én és végül Dé is, amikor keltettük :) Reggeliztünk, Vince visszaaludt egészen fél9-ig, aztán evett ő is és elmentünk sétálni. Hazajöttünk, ő még aludt egy órát itthon ebédig, utána kelt és megint ő evett :) utána pihenés, 3-kor megint evés és megint egy nagy séta jött.
Azért mondom el a napi programot, mert mindjárt 5 óra, kb. fél óra múlva kel és már nagyon nagyon nagyon várom :) Óriási jó dolgokat lehet vele csinálni, pl. lefekszem és a hasamra rakom, beszélek hozzá és felemeli a fejét (ide majd teszek képet, ha el nem felejtem, szupercuki), ha szerencsém van röhög is hozzá. Pelusozás közben, ha közel hajolok kacag nekem, óóriási :) A kis pöttyös arcával, meg kell zabálni. Egyelőre körülötte forog minden, de már bejelentettem magam fodrászhoz is ;) kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem!

csendespihe nő

2010. március 26., péntek

júl30

mivel nem most lesz, nem tartok tőle, hogy bárki figyelmeztetésnek veszi;  2010.07.30-án 30 éves leszek! Ez amúgy is azt jelentené, hogy új életet kell kezdenem, de most pláne durván majd bele köll húznom. Rendbe kell tennem magam lassan, nem lehetek löttyedt asszony 30 évesen :D
Má csak 2 hónap és gyertek felülések gyertek durva edzés :) jövő héttől meg heló saláta jónapot halak és natúrcsirke, szevasztok!

2010. március 23., kedd

V



V. ma 12:00-kor EGYEDÜL elaludt az ágyában, nem kellett se ciciztetni se ringatni, se kézben tartani se magyaráni neki, se simogatni, se lefizetni! Éljen V.!
(akkor ennek örömére most nem veszem ki, hogy sétáljunk, majd a 3 órás kajcsi után pakolom ki a kocsiba)
Éljen örülök :)

2010. március 22., hétfő

na

Ma éjszaka fájt a hasa Vének, így "természetesen" mellettem aludt 3-tól 6-ig. Letettem a hátára tőlem 30 centire, mikor felébredtem hozzám simulva feküdt az oldalán mellettem. Most az előbb letettem a hátára és már megint az oldalán fekszik, ezt nem tudom, hogy hogy csinálja, de megnézem.

2010. március 20., szombat

hóm videó

4 nap!

Már csak 4 nap és egy hónapos lesz a trotyi, tuggyuk mi már azt, amit a rendes egyhónaposok? Utána nézek, van 4 napunk behozni a dolgokat :))))

na télleg megyek

hobbim

Mindjárt sétálni megyünk... pucok beöltöztetve, ablakok kitárva, pucok alszik beöltöztetve, babakocsi kinyitva készen.
Csak felugrottam elmondani, hogy szoktam néha olyat csinálni, hogy felmegyek youtube-ra, beírok egy szót és a találatokra klikkelek. Így már egy csomó kedvenc zenét találtam, amit nemigen találnék meg egyéb utakon, pl. az egyik kedvenc felhorgasztó zenémet, amit akkor hallgatok, amikor le vagyok horgadva és sörgősen régi idők energiáira lenne szükségem, most ezt hallgatom az első tavaszi napon :) irány a budapesti élet :P:P



és még egy, ezt is



annyira hangosan nem, de a gyereknek szoknia kell mamóka ízlését.... :)

2010. március 19., péntek

első??

Ma rám röhögött, de szerintem véletlen volt, még mindig nem mondom, hogy megvolt az első :))
Fogtam a kezemben, felfelé nézett a szemembe és teliszájjal nevetett. Utána hiába mondtam nem csinálta még egyszer, pedig nagyonnagyon aranyos volt :)

(A mai vacsorát főzöm épp, sajtos csirke párolt zöldség/rizs körettel és a B menü sajtos-tejfölös tészta)

megyünk a nagyiér'


ez itten a kórházból hazajövetel utáni első kocsikázás képe... irtóra élveztük :)

2010. március 16., kedd

csókolom

Ezer dolog történt, pl. 2 nap alatt egy fióknyi ruhát elkoszoltunk. Lepisili, kifolyik a kaka (nem a lábrésznél, a derekánál hátul, tegnap is meg ma is, HÁTKÖZÉPIG, ezt le is fotóztam és elküldtem az apjának árulkodni :) )
Ez volt, meg nagyon ügyesen ma megint meg tudott enni annyi tejet, hogy ne kelljen kipótolnom. Amióta gyakorlatilag belespriccelem a szájába, sokkal hatékonyabbak vagyunk. Lusta dikk őrmesternek meg csak nyelnie kell... mondjuk néha azt is kelletlenül teszi. Valószínű, hogy a cumisüvegből ingyen könnyen jövő tápszerről ábrándozik közben.
Közben intézzük a mindenféle papírokat, tgyás igénylés, családi pótlék, anyasági, a munkahelyemtől is kapunk lét mert született gyerekünk... dől majd hozzánk a lé mint a vakablak! :)
Pár napja sétálni megyünk a babakocsival. Először még 10 perc volt, ma már 25 percet voltunk lenn, nagyon nagyon jól esik nekem is a séta és ő is jót alszik közben. Ma a végén ugyan már nyűgös volt, de pont kajaidőre értünk haza úgyhogy érthető,.. ő mindig olyan 15 perccel előbb szeretne enni. A köv. időpontokban eszik; reggel 6, 9, 12, 15, 18, 21, éjfél, hajnali 3. Eredetileg én állítottam be, de éjjel már ő kelt mindkét időpontban és pont negyed órával azelőtt, hogy csörögne az ébresztő. Na ja, gondolom a peluscserét is beleszámolja ;)
Ügyesen emeli a fejét hason és nem szeret ágyban maradni... beteszem, egy ideig magyaráz meg játszik de nem alszik el, sírni kezd, kiveszem, elalszik a vállamon de mikor leteszem, kb  2 perc és ismét fenn van, kezdődik előlről. Nem is tudom, valamit majd ki kell találni mert este is úgy kell bevarázsolni az ágyába. Persze ha fáj a hasa/rossz a kedve/nyűgös akkor velem alszik, tehát gyakorlatilag majdnem minden nap. Ez akkor alakult ki, mikor az elején lefeküdtünk aludni (híresen jó alvó vagyok) és amikor bementem éjszaka megnézni hogy hogy van, hangtalanul, azaz icipiciket nyögdécselve borzasztó arckifejezéssel tekergett... Ezért azonnal kivettem és magam mellé fektettem, hogy érezzem, halljam, ha fáj neki, mert ezek szerint nem az az ordító fajta.
Mondjuk ha éhes akkor van hangja ;) De erről le kell szoknom mindenképp.

Más, ami nem gyerek ;) Ma hívott L. (Luli te tudodki)és örömmel értesített, hogy végre összeköltöztek a barátnőjével, az első nővel, 32 évesen. Gyanítom, hogy megtalálta az igazit és őszintén tudtam vele örülni, bár gyanítom, hogy most még annál is sokkal kevesebbet fogunk beszélni, mint eddig tettük és ettől nem vagyok boldog. Régen olyanok voltunk mint Leery és Potter a Dawson és a haverokból :) De azok az idők elmúltak.
Hálistennek.

Legyen a mai  napomnak mottója :) mától legyen minden napnak mottója, legyen ez egy mottós hely.
Szóval a mai:

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.


Forrest Gump

2010. március 15., hétfő

tegnap

Tegnap hantzúr volt a nagymamával meg a nagybácsival (hantzúr= család kezébe pukizás, sírás, evés, elalvás), itt van kép.;

Andrissal

 és buli után (ő még nem akart aludni! ld keze)

2010. március 14., vasárnap

ujj!

A gyerek megtalálta a hüvelykujját és egyből lenyomta garatig, ilyet már láttunk az összes 4d-s felvételen, de élőben még egyszer sem. Az lesz, hogy tömöm a szájába a cumit, mást nem tudok, különben megeszi a kezit, csókolom!

2010. március 13., szombat

Vince születése

2010. 02. 23. 10:55

Ancsi nekifog bohóckodni, csinál magáról kb. 10 képet orbitális hassal, közben röhög, átküldni mindenkinek a következő szöveggel; Az egyik utolsó nagy pocakos kép rólam.

12:00 körül

Barnás takony formájában távozott a nyákdugóm. Bocs mindenkitől, de leírtam, hátha valakit érdekel, hogy milyen.

15:30 - Az első fájások

Az első fájások menzesz szerű görcsök voltak, kb 20 percenként követték egymást és kb 10 mp-ig tartottak. A másodiknál tudtam, hogy ez az lesz, írogattam kb. 3 egymást követő időpontot, utána már csak az órára néztem, hogy kb. milyen időközönként jön.

16:30 - lábszőrtelenítés

Rájöttem, hogy mindent bepakoltam, elkészítettem, minden létező eszköz megvan a szüléshez, csak épp dzsungel van a lábamon és száraz a lábszáramon a bőr. 
Aztán rájöttem, ha már szőrtelenítek, akkor legyünk alaposak. Igen. Emlékezetből. :)

18:15 - hazajön a Dé

Mire Dé hazajött már 10 percenként fájt a hátam/hasam, de nem akartam rárontani a hírrel, csak azt vette észre, hogy egyszer csak felpattanok a kanapéról és kimegyek a fürdőbe, utána vissza és nyugodtan leülök, majd ugyanezt még egyszer, mikor megkérdezte, hogy mia túrót mászkálok én meg mondtam neki, hogy no para, csak fáj kicsit a hasam, de nem biztos, hogy szülünk. Tudtam, ha megtudja, hogy itt az idő, nagyon elkezd izgulni. Hát lett is izgalom, úristen, most akkor nemsokára jön a gyerek, mit csináljon, mit tud csinálni? Én közben bemásztam a kádba és jeleztem, mikor jött a fájás, Dé meg mondta, hogy hány perc telt el.
Ezt elég sokáig csináltuk.

20:00 - indulás

Dé már fél órája öt perces fájásokat mért, kiadta az utasítást, öltözzek. Én két coffba tettem a hajam és felvettem a fekete garbómat, ami szerintem legjobban slankít.
Amikor beértünk, láttam, hogy Vince a legjobb időpontra várt, a kedvenc kistermetű dokinénim volt a szülőszobán és rajtunk kívül egy teremtett lélek sem. Rátettek a ctg-re egy fél órára. Dé hozott vizet, ott ácsorgott előttem, hiába kérleltem, hogy üljön le, ott állt Dé kihúzott gyűrött ingben és izgult.
Végre láttam igazi fájásgörbét. Az a vonal, ami a méhtevékenységet mérte eddig minden héten lapos volt, és csak némi mozgást mutatott, aznap széép nagy hegyeket rajzolt. Dé nézte a fájások erősségét és szólt, ha látta , hogy jön, mire figyelmeztettem, hogy ÉN ÉRZEM, mikor jön, azt mondja, amikor a legenyhébb esést látja a görbén, az kb. azt jelenti, hogy kb 20 mp-en belül vége lesz. Na mindegy, ahogy kitapasztaltam, nem vagy valami társasági ember vajúdás közben. A doktornő megnézett és bejelentette, hogy 2 ujjnyi a méhszájam, de fenn van a feje a gyereknek, hozzuk a cuccot, de egy ideig nem lesz itt semmi.

23:30 - indult a görög...

Mivel a fájások nem gyorsultak fel, a méhszájam nem tágult, a gyerek feje fenn volt, mindenkit ágyba parancsoltak. Engem ctg-re raktak, Dét meggyőzték, hogy menjen haza egyet aludni, kb. 5 perc míg beér, erről a szülésről egyszerűen nem tud lemaradni :)
Dé hazament, nekem meg megmondta az amúgy tündéri szülésznő, hogy próbáljak aludni. NNNNA.
Itt kezdődött az igazi mulaccság.
Lassan de biztosan erősödtek a fájások ugyanis. hiába döntöttem az ágyat teccőlegesen, hiába álltam fel, ültem le, lógtam fél lábon, ittam, a légzéstechnikán kívül semmi nem enyhítette a fájdalmat. Egy idő után annyira kimerült voltam, kb. hajnali 3 körül, hogy tényleg elaludtam két 3 perces fájás közt, de a fájásra ébredtem és már reflex szerűen vettem a mély levegőt, hogy pár másodperces benn tartás után lassan kifújjam, majd azonnal bealudjak kb 5 mp alatt.

04:00 - elég.

Egy órán keresztül ájultan feküdtem és csak a fájás időtartamára tértem magamhoz, volt olyan fájás, aminek a végére keltem.
Dé írt üzenetet, hogy pakol és jön, de tudtam, hogy itt semmi nem lesz még és ha nem marad otthon, mind a ketten halálosan kimerültek leszünk és az a végén nem lesz jó. Mondtam neki, hogy 7 körülre jöjjön be, addig minden okés, pihenés lesz, alszom. Szóltam a szülésznőnek, hogy köttessük be az epidurálist, mert kell.

05:00 - végre EDA

Jött az aneszteziológus és bekötötte. Hiába mondták szülés előkészítőn, hogy lehetőleg köttessük be 4-5 perces fájásoknál, mert nem szeretik fájás közben rángatózó anyuka gerincébe döfni, én nem voltam előrelátó, így a kanül bevezetése pont egy fájásra esett és a saját érdekemben nem mozdulhattam. De utána hepinessz jött, a fájdalom kb. 1/3-ra csökkent tőle.

05:15-től 06:30 - alvás

Ébredés nélkül, hepinessz :)

07:15 - Dé érkezik, éljen :)

Megjött Dé, hozott vizet, mert ugye felkelni nem tudtam, kiabálni nem akartam de már kicsit szonnyas voltam. Nagyon örültem neki :) Közben elfogyott a fájdalomcsillapító és elment keríteni dokit, aki beadja a mennyei mannát. Jött is, beadta és jött ismét boldog másfél óra.

08:45 - elfogy az eda, sehol senki

1,5 perces fájásoknál tartok.
Dé elment dokiért, de épp átadták egymásnak a stafétát, tehát... se szülésznő, se doki, se senki.  
És lassan szűnik a szérum hatása. Na ez volt az a rész, ahol arra gondoltam, erre gondolhatott az a görög hangzású nevű fődoki, aki azt mondta, hogy ők ott benn a fájdalomcsillapítás nélkül szülőket így hívják "magyarba nyomja a szülést". :))) Magyarba. Hát az télleg nagy szívás bazzeg :) 
Jöttek a fájások és egymásba értek... ilyet még frankón életemben nem éreztem. Elviselhető, nem azért, csak hogy tudod, hogy nem fog elmúlni, csak csökken és nő, de nem lesz olyan, hogy kifújsz és na, kicsit pihi, hanem jön és jön és jön. Dé 5 percenként körbe járt, szülésznőmet megtalálta, aki megígérte, hogy azonnal, ahogy végez a doki rögtön jön. Titokban abban reménykedtem, hogy jön egy doki fehér lovon és azt mondja , hogy na, vágjuk fel, vegyük ki. Nem tudtam elképzelni, hogy kitolom. 

09:20 - Végre eda csapó 2

Halleluja!! Fél óra után ismét a jól ismert melegség járta át a hátam és 10 perc múlva már csak a részét éreztem a történéseknek. Fél óra csendes vajúdás, megváltás, imádom az aneszteziológusokat :)
Anyukámat végre felhívtam, hogy intézze a háziorvosnál a papírokat és elmondtam, hogy nemsokára jön Vince, mire elsírta magát, hogy most nagyon izgul, én meg áldottam az eszemet, hogy senkinek nem szóltam, mikor este bejöttünk, mostanra már mindenki belerokkant volna az izgalmakba :)

10:00

Jött a szülésznő és megvizsgált, majd dokit hívott. Az éjszaka folyamán másodszor találkoztam orvossal este 8 óta. Bejött a srác és megnézte, állítólag sokat segített az epidurális, végre lejött a baba feje, eltűnt a méhszáj és akkor már el se megy, megszüljük, csak előbb menjen ki az eda hatása, még 15 perc.
urissten. ki kell tolni.
Szóval csak azt szeretné kérni, ha jön a fájás forduljak oldalra és toljak 1-2-t, nem nagyon csak hogy tolás legyen. Hát az kurvára fájt, akkor nyögtem. Ott volt Dé és akkor mondtam neki, hogy hívja a dokit.

10:15 eksön

Láb felemel betámaszt a szülész és a doki oldalába (HÁLISTEN szőrtelenítettem), fogom a térdemet, szólok, ha jön a tolófájás és tolok. Egy fájás alatt 2x tolok, Dé odatartja a számhoz az oxigént, szívjam közben. Jön a fájás és tolok, úgy tolok, hogy az állkapcsom elzsibbad, az orrom és a szeem körül nem érzek semmit és halkan hörgök hozzá. Megint jön egy és én megint tolok, a doki megfogja a gyerek seggét aa hasamon a tenyerével és tolja lefelé, érzem, hogy valami valahol ott lenn áthalad és megáll. Ebbem a pillanatban két kiscsaj jött be, vmi doki az egyik és csivitelni kezdenek a dokival, ott a lábam közt érzem, hogy már valami kinn van, lábam szét és 5 ember nézi már a kijáratomat. Azaz Vince kijáratát. Állítólag szép hajas a feje. Jön a következő, a doki azt mondja ennek kell lenni az utolsónak, szedjem össze magam. Tolok és hjön a hányinger. vesetál a fejemnél, én öklendezek, csak kösz nincs mit, előző nap 6 után nem ettem semmit h. egy esetleges császárnál ne legyen gond. Mindegy. Jön az utsó fájás én pedig úgy tolok, mint egy nem is tudom, mintha az életem múlna rajta.
Közben a lábam közül kicsusszan valami nedves meleg dolog, érzem belülről, ahogy áthaladnak a részei, beazonosítani nem tudom, csak érzem, ahogy a részek átcsúsznak és ott a lábam közt ketten is örülnek, hogy megvan, kijött. Kis rekedtes sírással sírt fel, gyenge hangon, gurgulázott és felemelték, félig felhúzák a hálóingemet és úgy mázasan, a hasamra tették, szétcsúszott a kis lába, keze és ott fogtam, féltem, hogy lecsúszik valahol a mázával és vlaa.
Pár perc is eltelhetett, amikor elvágták a zsinórt és egy pillanat alatt eltűnt a brigád a gyerekkel együtt, ott maradtam egyedül, aztán később kettesben a szülésznővel, aki fogta és a köldökzsinórnál fogva lassan kihúzta a hasamból a méhlepényemet. Beszarás, hihetetlen volt, megmutogatta, hogy melyik része mi, ott az asztalon. Aztán jött a doki, felvett egy helyes sapkát és nekiállt behímezni a sebeket. Kicsit ollóval megcakkozta még kijövetel közben a kijáratot, hogy egyszerűbb legyen kijönnie, de azt mondta, hogy szinte csak plasztika lesz. Nemigen éreztem, mikor bevarrta, mert annyira még tartott az eda hatása.

Dé hozta a gyereket, nézegettünk varrás közben, beszélgettünk a dokival meg a szülésznővel. Jött még két óra a szülőszobán, amikor gyönyörködtünk, sms-eket küldözgettünk és felhívtuk a nagyszülőket a gyerek felett, én a véres hálóingemben :)))
Aztán mentünk együtt a gyerekágyas részlegre.

De ez már egy másik történet.



2010. március 12., péntek

megin elrontottam a gyereket

Ma du. 3-kor 48 órája nem kapott tápot a gyermek. Mondom du 3-kor.
Nyűglődött egész nap, sehol nem aludt csak kézben és velem cicizés után az ágyban (ld. fénykép, ott feküdtem mellette)... ha leraktam a kiságyába egyből elkezdett motyogni, aztán rázendített.
Dé hazajött és figyelte 2 órát a nyüszögést/sírást, kicseréltük a pelust, átforgattam, megnéztük a homlokát, megnéztem nem fázik-e. Nem fázott.
Dé erre azt mert mondani, hogy biztos mer éhes, azért nyűgös. Erre elbőgtem magam és kevertem neki 60 ml tápot. Azóta 2x bukott és még mindig nyűglődik, de már elaludt apja ölében. Hát ezek szerint éhes nem volt.
De már 2 napig kibírtuk, remek. Fakk.

a mai nap egy képben

most fotóztam

2010. március 10., szerda

2 hetes Vinyó

Alszik, kicsit tekereg közben mert fáj a pocakja, olyankor odamegyek és simogatom a hátát, megáll a tekergésben, alszik nyugodtan tovább.
Ma rám röhögött, szerintem véletlen volt, vagy félálomban, mert csak álmában szokott vigyorogni, de akkor óriásiakat, nem is tudom, hogy hogy van, hogy ébren még nem láttam tőle. Azaz ma. De amíg nem ismétli meg, nem is tudom be első röhögésnek.
V. nagyon jó kisfiú, el sem hiszem, hogy ilyen gyerek van és a miénk. Egyedüli sírás peluscsere közben van és amikor éhes. Fürdés közben is csak akkor, amikor fázik, de azt én is utálom, pedig felnőtt vagyok.
Kajálásban még nem vagyok jó, de azzal nem is tudom, mit csináljak, napról napra jobban pánikolok miatta. Ugyanis nincs benne rendszer és ha valaki ismer az tudja, hogy rendszer nélkül nem érzem magam biztonságban, így a gyereket sem érzem biztonságban és itt jön be a pánik faktor. Most pláne, hogy már napok óta próbálok igény szerint szoptatni. Az úgy történik, hogy reggel felkelek, eszem-iszom, míg a gyerek alszik, aztán kikapom, pelus csere és evés. Nem pótolom tápszerrel, úgyhogy ott maradok az ágyban, a gyerek elalszik, felkel, elalszik, felkel, én ott vagyok mellette és megetetem, ha éhes. Délután már remegek, mert fingom nincs, hogy mennyit evett napközben és du. 3 körül már ő sem tűnik elégedettnek, konkrétan kiveri a balhét, nem akar enni mellettem, tol el, tátog és bömböl. Nesze neked igény szerint. Ilyenkor esem kétségbe és egy ideig próbálom csitítani meg beszélni hozzá, de aztán "Itt várj meg, mindjárt jövök" felmordulással kimegyek tápszert keverni. És aztán rájövök, hogy a mai tervem is dugába dőlt és fingom nincs, mit kéne csinálni, és rájövök, hogy dunsztom nincs, mi kell a gyereknek és ha nem alszik, azért néz-e felhúzott szemöldökkel, mert éhes, vagy mert bekakált, vagy fázik, melege van, álmos, szorítja a zokni, unatkozik, nem tudom, mit szeretne. Becsületszó. Még nem vagyok jó anyu.

Tessék, így nevet álmában:

itt meg nagyon cuki, épp alszik

2010. március 9., kedd

élménybeszámoló

Gondoltam, kicsit összeszedem magam, mielőtt nekiállok összefoglalni a régvárt Vince-születés történtetét.
Még össze kell magam szednem.
Hogy mennyire szét voltam csúszva két hete (holnap lesz két hete, hogy véégre megszületett a kis rotyogós gyerek) teljesen leírja, hogy a szülés után kb 2 perccel múlva mindenki kiment lemérni, megpucolni, feküdtem tökegyedül, lábam a kengyelben, úgy, ahogy kijött, remegtem és ismételgettem, hogy úristen, kinn van, úristen úristen.

Jelenleg benn fekszik az ágyában és édesdeden alszik. Így néz ki, mikor nem alszik.

titkos nóta

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...